a régiek mellett.
Nagyon szerettem az origo babázónak írni, cuki feladat volt, nekem való gyerekekkel foglalkozni és gyerekekről írni. Sokat gyakorolhattam a babázást az unokahúgommal és unokaöcsémmel, máig vannak közös játékaink, meséink, élményeink. Emlegetik ezeket, néha telefonon közlik, hogy szeretnek.
Néha pedig Csilla barátnőm kislányának írok egy-egy mesét.
Az Ételallergia Online-on megpróbálunk kitenni magunkért. A nagymamám, az anyukám, a húgom és én vagyunk az értelmi szerzők, a képeket barátok készítették, most a sógorom fotózik.
Nem könnyű lisztérzékenyeknek gluténmentes fogásokat készíteni, vagy laktózérzékenyeknek kitalálni egy-egy új kaját. A tejmentes és tojásmentes étrend még nehezebb, a tojás például a tésztáink, édességeink, desszertjeink alapanyaga.
Minden receptért garanciát vállalok. Az összes, az oldalakon található alapanyagot és ételt kipróbáltuk, volt, hogy egy süteménynél a harmadik nekifutásra, vagy a negyedik próbálkozással sikerült eltalálni az arányokat. Persze a többi verzióból volt, ami teljesen ehetetlen lett...
Körülbelül hét éve kezdtük el a kísérletezést a gluténmentes, laktózmentes, tojásmentes és tejmentes élelmiszerekkel. Iszonyatos mennyiségű alapanyagot használtunk már fel ahhoz, hogy megszülethessenek a könyvem és az oldal ételei. Arra pedig mindig ügyelni kellett, hogy a végeredmény fotogén legyen. Ez sajnos nem mindig jött össze. A joghurtos és a paradicsomos padlizsán például nem ezstétikus ételek, soha nem fognak úgy kinézni, mint az étkezési célra alkalmas ezüst gyönggyel díszített linzerek...
Főzéskor, sütéskor a vendégem vérmérsékletéhez, szokásaihoz, egészségéhez igazodom, Gi például nem kaphat erősen fűszerezett ételeket a szíve miatt, és mert nem bírja a meleget. Ha az egyik fogáshoz muszáj kicsit több sót használni, akkor a másik fogást kifejezetten sószegényre készítem, például a levest.
Ro és An kísérletező kedvű, bátor házaspár, és mivel An Umbriában nőtt fel, nem tudatosan bár, de erdei gombák keverékét házasítottam kerti zöldségekkel a sertéscombhoz és barnarizshez. Friss szilvapürével nyakon öntött fagylaltot kaptak édességnek, zamatos borról ők gondoskodtak.
Van, aki a könnyen emészthető, lágy ízű ételeket szereti és bírja, nála gondosan kerülöm a kísérletezést és a bőkezű fűszerezést. A biztos, már bevált recepteknek örül.
Ha gyerekek jönnek, az egyszerűség a taktika, semmi bonyolult, semmi rafinált, mert még nem izgatja őket az ilyesmi, a zöldségleves vagy húsleves sült hússal és krumplipürével éppen elég nekik, desszertként többféle palacsinta közül választhatnak. Vegetáriánus barátnőm kisfiának viszont gyümölcsöket vettem, azt evett uzsonnára, háláját pedig azzal fejezte ki, hogy egy-egy falatot nekem nyújtott.
mindennek garam masala, tikkiya kebab, arab hétfűszer íze és illata van,
akár a tejet veszem elő, akár a sajtot, a pirítósra kent vaj kapott egy plusz aromát, a gyümölcsök izgalmas plusz árnyalattal gazdagodnak.
Csillagánizs és fahéj. Ők viszik a prímet.
A magam részéről egészen hozzászoktam ahhoz, hogy gyalogolni kell a Margit-hídon, és kifejezetten élveztem, hogy séta közben nem szívok annyi káros anyagot.
Kicsit sajnálom, hogy ma éjjel, ha mindent rendben találnak, átadják a forgalomnak a hidat. Ugyanakkor tudom azt is, mennyire megkönnyíti a közlekedést, hogy újra járható lesz autóval is, és nem csigalassúsággal vánszorog majd át a villamos.
A Margit-híd felújítása körüli hiszti tanulságokkal szolgált számomra.
1. Nem lehetett halogatni a felújítást, ramaty állapotban volt a híd. Ennek ellenére a lezárásától kezdve folyamatosan sikoltoztak néhányan, hogy akkor most mi lesz, mekkora kitolás, ez is csak valami összeesküvés a közlekedők ellen. Van akinek semmiben nem lehet a kedvére tenni...
2. Sok bicajosról kiderült, hogy intoleráns, bunkó, agresszív, nincsen tekintettel a gyalogosokra, semmilyen szinten. (Láttam, hallottam, tapasztaltam.)
3. Ha megoldható az alternatív közlekedési útvonalak kialakítása, lesz, aki akkor is csak nyűglődik, mert lusta arra, hogy gondolkodjon, tervezzen, szervezzen. A varázsszavak: térkép és információ.
4. Sokaknak, akik megtehették volna, eszükbe sem jutott áttérni tömegközlekedésre, inkább szívtak egy jót a dugóban, és anyáztak. Ehhez kell egyfajta mazochizmus, nem is kevés.
5. Már előre lehet ócsárolni a végeredményt, és a leghangosabbak között akadni fognak olyanok is, akik nem is látták még, és egyszer sem vették a fáradságot, hogy végigmenjenek a hídon.
Tessék óvatosan közlekedni a Jászai Marinál és a budai hídfőnél. Tudják: zebra, jelzőlámpa, ilyesmi.
én pedig inkább egy házibuliba megyek, egy nagyon kedves emberhez, ahol a gasztronómia és a beszélgetések határozzák meg az irányt.
Kicsit fáj a szívem a koncertért, ám ebben az évben átértékelődtek az emberi kapcsolatok az életemben. A változás izgalmas, még ha egyszer-egyszer félek is tőlük.
A nagymamám szeret főzni, nagyszerűen csinálja. Imád az ételekhez fűszereket válogatni. Ám időnként sok a plusz íz, időnként az egyszerűbb megoldásokat keresem.
Szeretem érezni az élelmiszerek természetes ízét. Elmondom, én hogyan csinálok sertéscombból finomságot.
A combot vagy felszeletelem, vagy irdalom, és a vágásokba beledugok ezt-azt: répát, paradicsomot, petrezselyem gyökerét, almát, paprikaszeletet, vagy ha úgy tetszik, fokhagymát.
Szóval a comb néhány órás, vagy egy teljes éjszakás pihenőt tölt a hűtőszekrényben, sóval megszórva. Azután egy fém tepsibe teszem (nem használok teflont, amióta tudom, hogy mennyi élőlény pusztul el tőle az embereken kívül, például a fókabébik)
jön alá vaj és olaj fele-fele arányban, de olajból sem muszáj olívát használni, aztán a comb vagy combszeletek köré hajigálok mindenféle zöldséget, esetleg gyümölcsöket, meg néha krumplit is, persze azokat majd a félidőre hagyom, amelyek hipp-hopp átsülnek,
alufóliával lefedem, maximum egy órán ár 180-200 fokon izzítom.
Ekkor megnézem, kell-e alá víz (ritkán egy pohár fehérbor), ha igen, egy bögre langyos vizet lötty, megforgatom a zöldségeket, gyümölcsöket, és ha még nem elég puha a husi, további egy órán át alufólia alatt hagyom, majd leveszem a fóliát, elzárom a sütőt, és amíg ki nem hűl teljesen (az én sütőmmel 2-3 óra), ki sem nyitom az ajtót, ezalatt megpirul kissé a cucc teteje.
Ez az, amit addig bírnánk enni, amíg látjuk, hogy van belőle. Isteni a zöldségekkel, minél többet teszek köré, annál jobb, de krumplipürével, karalábépürével, rizzsel és bulgurral is jó.
Megint annyi az esemény, a történet, a sodor, hogy ide nem jutok hamar.
valahogy így jött össze,
kezdődött a Zsidó Nyári Fesztivállal - nem, egyáltalán nem volt nyárias az idő -, a nyitókoncerttel, a Dohány utcai zsinagógában játszott a 100 Tagú Cigányzenekar,
aztán elbúcsúztunk a Dokkolótól, amit akkor lássak megint, amikor a hátam közepét, a mára már minősíthetetlenné vált közönsége miatt (nem ilyen volt, nem erre találták ki, jelenleg ott gyűlik össze az emberiség ótvara),
aztán itt volt a Liszt-Erkel-Mahler emlékév nyitónapja,
elvittük az unokaöcsémet Kakaó koncertre, jártam egy jótékonysági jazz koncerten, menni kéne Why Not-ra és Glamorous Companyra,
esetleg elmegyek a nyolcvanas évek haknira, mert a fellépőket szerettem, szeretem, bár Boy George nem szettel jön, hanem a régi slágerekkel,
novemberben Xavér zenél a Művészetek Palotájában,
és egészen biztosan van, akit kifelejtettem.
az andrássyn. what a surprise.
belecsöppentem, pedig csak lefoglalt színházjegyekért indultam.
miért nem tud mindig ilyen kedves, szelíd, nyitott lenni ez a város? minek basztatják annyit az emberek egymást baromságokkal?
amúgy is nehezemre esik koncentrálni, mert arra tartogatom az energiámat, hogy ne rinyáljak a nyár vége miatt.
Hiányozni fog a forróság.
...akkor is muszáj korán kelni, akkor is csörög a telefon, akkor is van intéznivalóm. A szó szoros és igen szigorú értelmében öt éve voltam utoljára igazi szabin, amikor sem vakbélműtét, sem céges huzavonák, sem pedig a szabadúszásba való fejest ugrás nem rondítottak bele az öt hetes pihenésbe.
Most csak öt napot szerettem volna nyugiban, de előre tudtam, hogy kivitelezhetetlen.
Viszont tegnap este Évi ennivalóan gusztusos képeket kreált a nyírfacukros kajáinkról.
Ha ma még marad energiám, leúszom a kilométeremet, este pedig elnézek az Ötkertbe a Glamorous Companyra. Ennyi jár.
Csütörtökön amint megérkeztem Gyulára, éreztem, hogy az egész várost belengi a finom virágillat.
Fogalmam nem volt, honnan jött, de akárhol is jártunk, mindenütt körülvett, óvatosan, lágyan. Welcome fragrance vagy mi.
Apám kiderítette, hogy a vízparton virágzott valami kúszónövény, és az árasztotta magából ezt az illatot. Jó lett volna elraktározni télre, amikor már unom a homályt és a mínuszokat.
Nekem fogalmam sincs, ki ezek, és nem emlékszem, hogy valaha hallottam-e tőlük bármit. Vagy bármi maradandót.
a Budapest Esély sátrához, a női napra, kihasználtam este az alkalmat arra, hogy átmenjek melanoma és szájüreg vizsgálatra, HIV szűrésre.
Előre tudtam, hogy mindnek negatív lesz az eredménye, de akkor is. Senkinek sem ártok vele, ha félévente megyek szűrővizsgálatokra, magamnak a legkevésbé. A HIV szűréshez nem böknek hatalmas tűt az emberbe, csak egy kicsi szúrás, nem fájt, igazán kellemetlennek sem mondanám.
De ha megkérdezném az ismerőseimet, hogy ők utoljára mikor vettek részt egészségügyi szűrővizsgálatokon (teljes vérkép, anyajegy-vizsgálat, vérnyomás mérés és a többi), le merem fogadni, hogy tízből nyolc válasza nekem fájna...
Pesten volt dolgom délután, egy hostessünkkel kellett beszélnem, hazafelé felhőszakadás. A villamosmegállóban két perc alatt átázott a cipőm. Folyt az eső az úttesten, a villamos csak úgy hasított a vízben.
Hazaértem Budára, semmi.
Mostanáig.
Adri elutazott Saigonba, és ideküldte a monszunt.
régen nem voltam már ennyire energikus, tettrekész, régen nem éreztem már magam ilyen jól a bőrömben.
A hőségre panaszkodókat pedig végtelenül unom, egy részük kifejezetten kövér, többnyire a saját hibájából. Van, aki ha ledobna 30-40 kilót, nem izzadna annyit, nem volna magas a vérnyomása, nem kellene rettegnie attól, hogy cukorbeteg lesz, nem kerülgetné a hőguta 37 fokban, és nem lenne szüksége arra, hogy már +23 Celsius foknál bekapcsolja a légkondit.
Sajnálom azokat, akiknél az étkezésben és mozgásban teljesen hiányzik az önuralom és akaraterő. Minket, allergiásokat, (diabéteszeseket, asztmásokat, lisztérzékenyeket, laktóz intoleranciával élőket, candidásokat - a kívánt rész behelyettesíthető) az élet megtanított a tudatos táplálkozásra és az átgondolt életvitelre. Arra, hogy mértékre szükség van, és még így is lehet tobzódni az ízekben, élvezni azt, ami van.
Igen, néha sajnálom azokat, akiknek minden lehet, de nem tudnak okosan élni vele.
vagy a március. Még gondolkodom azon, mit mondjak annak, aki megint rákezd a szokásos mantrára
arról, hogy mennyire hideg VOLT Európában a középkorban, bezzeg MOST, mennyire érződik a FELMELEGEDÉS,
mert nem lennék udvarias.
Nem akarok pesszimista lenni, de az európai úgynevezett mérsékelt éghajlatnak annyi, februárban az Afrikától nem is olyan messzi Calabriában hó borította a tájat.
